A németországi „Metapsychikai Kutató Intézet” közleményeiből kivonatozva dr. Christoph Schröder berlini tanár tanulmánya alapján. Gurwitsch Sándor tudós feltűnő kutatásai és kísérletei bizonyságát adták annak a mások által is bebizonyított ténynek, mely szerint az u. n. mitogenetikus sugarak ugyanazt a hatást váltják ki, mint az ultraviolettsugarak. (Mitosis alatt értjük azt a folyamatot a magoszlásnál, mely a sejtoszlást megelőzi.) Tehát mutatják ezek a kísérletek azt is, hogy a biológiai sugarak ugyanolyan hatást eredményezhetnek, mint a tisztán fizikaiak, azaz egy élő test környezetében elektro-physiologiai folyamatok, szabad téren keresztül, közvetlen vezeték nélkül észlelhetők. Ennek a kérdésnek mélyebb kutatására ösztönözték nevezett tanárt azok a gyógyeredmények, melyek nyilvánvalóan a delejes kezelésnél lehetségesek. o Hogy az ilyen gyógyítási lehetőségeket az iskolás orvosi tudomány vitatja, azt sok okból nem lehet csodálni. Hiszen a Mayer-lexikon legújabb kiadásában a »mitogenetikus sugarak« létezését még vitathatónak mondják. De ha az iskolás tudomány nehézségeket gördít is az ujabb búvárlatok elé, mégsem szabad ezt tennie a hivatalos orvosi tudománynak, amely egyúttal felelős a gyakorlatilag működő orvosok érdekeiért is. Hiszen üldözik a szép eredményekkel dolgozó magnetopatokat is. Dr. Schröder szervi betegségek sikeres gyógyításairól tud, hivatkozik Erna König esseni kezeléseire, amiért utóbbit az elsőbiróság megbüntette, de a felsőbb biróság mégis felmentette. Emlékeztet a budapesti Wunderlichné csodálatos eseteire. Személyesen győződött meg a berlini dr. phil. Karl Bertram kitűnő gyógykezeléseiről. Erre vonatkozólag ezt mondja: »Hangsúlyozom, hogy doktor philosophiae, és erre okom van. Mert előzőleg ismertettem nevezett sikeres gyógyításait, de ebből az alkalomból csak dr.-nak mondottam, és ime, mindjárt jelentkezett valaki, aki — a szenvedő emberiség, vagy talán osztályának anyagi érdekeit veszélyeztetve látva — dr. Bertram ellen bűnvádi feljelentést tett, azt állitva, hogy doktori cime mellől elliagvta a »philosophiae« jelzőt s ezzel azt a benyomást kelthette vagy akarta kelteni az olvasóban, hogy ő doktor medicinae, azaz, hogy Berlinben mint orvos akart parasztfogást mivelni. Szerencsére a rosszhiszeműség szemmellátható volt és a feljelentésnek nem adtak helyet.« Az eddigieket Schröder tanár a következőkben foglalja össze: 1. vannak biológiai sugarak, melyek biológiai hatásokat szülnek; 2. a mitogenetikus sugarak helyzetét, az elcktromagnetikus szinképen (spektrum) belül, a tisztán fizikális sugarak okozta hatással eszközölt összehasonlítás alapján állapították meg; 3. még az iskolás orvosi tudomány is állitja, hogy az elektromagnetikus spektrum igen különféle hullámterületeiből eredő kisugárzások felhasználásával gyógyhatásokat lehet elérni; 4. kétségen kivül áll, hogy némely magnetopat (gyógydelejező) delejes kezelése határozott gyógyító eredménnyel jár. Közelfekvő tehát annak a vizsgálása,. vájjon a »delejes vonások« utján eszközölt kezelésnél tényleg biológiai sugárzások hatnak-e, vagy pedig, amint azt még ennek a gyógyítási módszernek számos hive is állitja, ez a gyógykezelés psychikai alapból indul ki, azaz a gyógyulás szuggesztiós forrásból ered. IIa itt tényleges sugárzásról lehetne szó, akkor a biológiai hatást éppoly módon lehetne vizsgálat tárgyává tenni, amint azt növényphysiológiai kísérleteknél, például fényhatásoknak a növények fejlődésénél mutatkozó eredmények kutatásánál teszik. Ilyen vizsgálatok a delejes hatások kikutatását illetőleg nagy területeken nem igen teljesíthetők, mert hiszen a delejes hatásnak ereje a mezőgazdasági kultúrákon és terjedelmes növényzeten (fák, erdők) nem alkalmazható. De) amely hatásra alkalmazható és eredménnyel jár, ott teljesen elesik a szuggeszeió feltevésének még csak a lehetőségre is. o ö A kutatásokat tehát folytatják. Példákon akarjuk illusztrálni az e téren folyó munkálatokat.
Dr. Christof Schrödernek adjuk most át a szót: »ür. Bertramnak uagy hálával tartozom heteken át folytatott kísérleteiért, melyek jelenlétemben szinte naponkint folytak le. Kísérleteinél delejes kezelést használt. Ez mindig ugy történt, hogy jobbkezének ujjait, mintha belőlük valami sugároznék, fentről függőlegesen irányította magvakra, illetőleg növényekre, mig a balkéz ujjait alulról felfelé irányította, ugy hogy a kezelésben levő magvak vagy növények úgyszólván az ujjak között besugárzottnak képzelt vagy gondolt körben voltak elhelyezve.« Minden ilyen kísérlethez szükségles az összehasonlító eljárás ugyanazzal a növényanyaggal, amely ilyen delejes kezelés nélkül, de különben ugyanolyan feltételek mellett növekedik. Ezek a hasonló feltételek magvak részére: ugyanannyi fény, melegség és nedvesség, más növények részére az említetteken kívül még ugyanolyan talajminőség is. Egyelőre a magvaknál elért eredmények elmondására szorítkozom A kísérletek legnagyobb sorozatánál cserjésbabot, to-• vábbá a dalos madarak táplálására szolgáló eledel közé kevert magvakat használtunk. Edényekül 9 cm átmérőjű és 2 cm mély óraüveglapokat alkalmaztunk, amelyeket 12 cm átmérőjű lapos tálacskákkal fedtünk be, továbbá szögletes üvegedényeket is, melyeket üvegfedőkkel takartunk le. Ezáltal a nedvesség huzamosabb időre volt leköthető.« Hogy a nedvességet egyenletesen lehessen megtartani, a hozzáöntött vizet mindig egyenlő mennyiségben adtuk. Hogy melegtől óvjuk a kísérleti anyagokat, — tudvalevőleg a meleg a növekedés egyik legbefolyásosabb előidézője, — a tálakat és edényeket nem vettük a kezünkbe, hanem egy 2 cm vastag asztalfedélre helyeztük azokat, mely mint izolátor, az ugyancsak izoláló üveggel együtt a meleg hatását teljesen kikapcsolja, mig a felső kéz még a fedőüveglapot is alig, vagy éppenséggel nem érinti. (Lásd az 1. ábrát.) Ezenkívül különös gondot fordítottunk arra is, hogy a magvak egyenlő fényhatásoknak legyenek kitéve. Ezt a fényképészeti felvételeknél használatos fénymérővel vizsgáltuk meg, mely a brómezüstpapiros megfeketedésén alapuL Tehát mindent az elérhető legtökéletesebb feltételek mellett végeztünk és vizsgáltunk meg. Éppen ezért a delejesen kezelt csoportok nyilvánvalóan kedvezőbb csírázása és növekedése csakis ennek a »kezelésnek« tulaj donitható. Most azoknak a példáknak elmondására akarok rátérni, amelyekre ábráink vonatkoznak. Tehát kísérleteinkre »száraz* előkezeléssel, azaz olyan kísérletekre, amelyeknél a kezelés már megkezdődött, mielőtt vizet adtunk volna a magnak és amelyeknél a kezelés megszűnt, mihelyt vizet kapott a mag.
Egy ilyen kísérletnél az előzetes kezelés 1931 augusztus 19— 24.-e közötti napokra esett és pedig 19.-én d. u. 4 óra 30 perckor 10 percig, 5 óra 45 perckor 15 percig, 10 órakor 20 percig,
20-án d. u 30 percig, este 45 percig, 21-én este’ 11 órakor 15 percig, 23-án délben 10 percig, este 10 órakor 50 percig, 24-én délelőtt 10 percig. Ehhez a kísérlethez ugyanazon fajta nagytömegű babból 100 darab körülbelül egyforma nagyságú és minőségű magot
választottunk ki, azokat összekevertük és azután jobbra és balra 50—50 darabot helyeztünk. Ezeket azután mégegyszer igen gondosan kiválogattuk, hogy ugy a kezelésre szánt, mint a nem kezelendő babszemek — amennyire emberileg lehetséges — együttvéve teljesen egyenlő értékű csoportot képezzenek. A szoba ablakának hőmérséklete megfelelt a szabadban észlelt hőmérsékletnek; pontosan megmérve a nevezett napokon 21, 23, 21, 19, 19 és 18 fok Celsius volt. Ezután ezt az 50—50 babszemet szögletes üvegeikben ugyanabban az időben és mértékben megnedvesitettük. szorosan egymás mellé helyeztük az ablakdeszkán, elzárva a naptól vagy más hőbefolyástól. Az utóvizsgálat 27-én este 8 órakor a következő képet mutatta: a »kezelt« 50 magnál 5 csirácska mutatkozott 1— 6 mm hosszúságban, a nem kezeiteknél csak egy babszem csírázott ki 5 mm hosszúságban. A mai utóvizsgálat eredménye: az előzetesen kezeiteknél 50 darabból 37 kicsirázott bab, melyeknek leghosszabb csirája kb. 1.8 cm; ellenben a nem kezeiteknél 50 darabból csak 9 csírázott, a leghosszabb kb. 1.2 cm méretben. A legmagasabb hőmérséklet augusztus 25-től 28-ig 17, 18, 18.5 és 20° Celsius volt. A mellékelt ábrák (2. sz.) mutatják a kezelt és nem kezelt 50—50 babszem képét egymás mellett; jobb oldalon a kezeltek, melyek fejlődésükben szemmelláthatólag tetemesen felülmúlják a nem kezeiteket. Mindkét üveg továbbra is egymás mellett maradt, de természetszerűleg a külső temperaturától elvonva, egy fűtetlen helyiség ablakpárkányán csak nagyon lassan fejlődhetett azoknak tartalma. November második felében a fejlődést a 3. ábra mutatja. Ismét szemmelláthatólag erősebb fejlődést mutat a kezelt, jobboldali babcsoport, a baloldali nem kezelthez hasonlítva. Megjegyzem, hogy a továbbkezelt cserjebabszemek lényegcsen bujább zöldszinü leveleket hajtottak, továbbá a gyökeresedés is sokkal gazdagabbnak mutatkozott. * A további kísérleteknek oly irányban kell haladniok, hogy betekintést nyerhessünk a delejes sugarak fizikális természetébe és helyzetüket az elektro-magnetikus spektrumban megállapíthassuk.
Azt hiszem, elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy ez a hullámterület jóval tul a Röntgensugarakon a rövidhullámterület végen fekszik. Itt olyan hullámhosszak találhatók, amelyek százmilliószor rövidebbek a fény, és százezerszer rövidebbek a Röntgensugarak hullámhosszánál. Ezekkel a sugarakkal közelebb jártunk ahhoz a forráshoz, amely végeredményben a vitális energiákat szállítja és azokhoz az »ismeretlen légbeli gyógyfaktorok«-hoz vezet, melyeknek vizsgálásával foglalkozik például dr. Dessauer Frigyes tanár is. Még az iskolás orvosi tudomány is dolgozik az elektromagnetikus spektrum különféle hullámterületeiből származó kisugárzásokkal, mint gvógyitó tényezőkkel. így tehát valószínűnek kellene tartani, hogy a normális élet folyamatainak megfelelő sugaraknak a legerősebb gyógyító erővel kell birniok, mivelhogy semmiféle további vagy legalább is kevesebb alapvető átalakításra szorulnának, mint más, a therápiában különben használatos hullámterületek, és emberileg vitális energiával birnak, azaz az emberi életfolyamatokra hasznositólag hatnak. Ilogy tehát gyógyitás a gyógydelejezők utján lehetséges, azt ime tisztán természettudományi alapon lefolytatott mgárzási therápiai kutató vizsgálataink is bebizonyították. íme, előttünk van egy ut, melyen haladva, a delejezés gyógyitóerejének objektív ismérveit megtalálhatjuk, hogy a »konkolyt a búzától« megkülönböztetni módunkban álljon.
