Égi Világosság – a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének havi folyóirata

Az első szám

Megjelent 1898 december 21-dikén

Az Égi Világosság első számai (mutatványszámok) 1898 december 21-dikén jelentek meg. A hivatalos megjelenés minden hómap 1-re és 15-dikére volt hirdetve. Tehát havonta 2x 16 oldal. Azután ebből lett havi egyszeri megjelenéssel 32, néha 48 oldal.

“Megjelenik a lap 1899. január 1-től kezdve minden hónap 1-én és 15-én. — Előfizetési ára: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. -»“

“Mutatványszámot e hó 21-től kezdve, vidékre (kívánatra) díjmentesen küldjük meg. Budapesten könyv- és ódonkönyvkereskedésekben árultatjuk. — Gyűjtőknek 8 előfizető után tiszteletpéldánnyal szolgálunk.
Budapesten, 1898. deczember 15.“

Először Világosság néven, miután azonban már volt egy ilyen című lap ezért át kellett nevezni. Így lett Égi világosság.

Ezzel a beköszöntővel indult a lap

Január hó 1-én «VILÁGOSSÁG* címen spiritiszta hírlap indul! A Budapesten már 25 év óta fennálló «Szellembuvárok Egylete» követelően fellépő körülmények iránti tekintetből elhatározta, hogy lapot indít.
A budapesti «Szellembuvárok Egylete» mind ez ideig, tartózkodó állást foglalva, egész csendben működött. Csendben igenis, a magyarországi belviszonyokat, a spiritizmus vetőmagvának befogadására eddig még el nem készült talajt illetőleg, de hatásosan a spiritiszta világban mindenütt, hova kiadványai (német nyelven) kiszármaztak s a kör falain belül történt pheno-menális jelenségek iránt általános figyelmet ébresztettek. A kör alapítója dr. Grünhut Adolf, egy köztiszteletben álló, puritán jellemű, széles látkörű, tudományos férfiú, teljesen áthatva a spiritizmus tanainak magasztosságától és meggyőződve tiszta valóságáról. A spiritizmusnak már több mint 30 év óta híve és az általa alapított körnek 25 év óta fáradhatatlan buzgó elnöke. Tiszteletbeli elnök báró Vay Ödön, főrendiházunk nagy tiszteletben állt elhunyt elnökének, báró Vay Miklósnak fia; vezető médium Vay Adelma báróné, szül. Wurmbrand grófnő, tiszteletbeli elnökünk világhírű neje, a világ egyik legismertebb, legtökéletesebb és legmegbízhatóbb írómédiuma.
Szellemi jelzések által régen tudomásával bírt a kör annak, hogy a spiritizmus elterjedése bizonyos; hogy Magyarországban is eljövend arra az idő, mikor aztán a kör kipróbált erejének és tántoríthatlan meggyőződésének közreműködésére, a magasztos ügy érdekében szükség leend.
És mert az ellene intézett tájékozatlanságból eredő, igaztalan támadásokkal s a kezdetben minden mélyreható reform iránt mutatkozni szokott ellenszenvvel szemben, védő orgánuma nincs; mert a nagy közönség csak támadást olvas, de védelmet nem; mert a napi sajtó a védelem felvételétől tartózkodik; reánk, testestől-lelkestől spiritisztákra, hárul a kötelesség, hogy minden haszontól eltekintve, sőt áldozatokra készen, sorompóba lépjünk.
De nemcsak a védelem kötelességünk immár, hanem a fölvilágositás, az ismertetés, az oktatás is. E mindeneknél fontosabb, e mindeneknél j érdekesebb, e mindeneknél magasztosabb tan mézét szellemkezek kezdik hivatásosan az emberiség szívébe csepegtetni és nem képzelhető nagyobb élvezet, mint az érintkezhetés — az éggel! Az elérhető Vágyak netovábbja ez ! Csak az út fölfödözése volt nehéz! De ime, fölfödözve az út, s a kalauzolás kötelezettségének érzete az, mely bennünket a sajtó terére lépni késztet!
Egyébként minden világra szóló szellemi reformácziónak megvan az a psychologiai tünete, hogy az úgynevezett positív tudományosság teljesen elmarad, s mint a gyermeket, vezetni kell. Mindig a véletlen és sohasem a positivitás adja az eszményi, a szellemi küzdelmekhez a lökést, melynek méhében a positivitás csak mint embrió fogamzik és azután születik meg, Most is, a helyett hogy ő járna elől s igyekeznék annyi ezer esztendő múlva kikutatni, hogy mi hát az ember? Honnan jött? Miért él? Hová megy? Reánk, az általa úgynevezett tudatlanságra bízza azt. Hiszen ez egy valóságos tudományi botrány, hogy a teremtés élére állított ember, amivel legkevésbbé van tisztában, az ő saját maga.
Tehát e homály földerítésére ki-kigyulladó szövétnekek egyike akar lenni a «ViIágosság» is.
Főszerkesztője az egylet alapítója, a tapasztalatilag és elméletileg képzett, több külföldi spiritiszta-egylet tiszteletbeli és levelezőtagja: dr. Grünhut Adolf; felelős szerkesztője a magyar irodalom egyik veteránja, a «Van-e más világ? és A lélek mint egyén» czímű spiritiszta művek szerzője: Tóvölgyi Titusz leend.
Körültünk csoportosulnak a következő külföldi nagy nevek: Aksakov; Camille Flammarion ; León Kicliel, a párisi egyetem physiologiai tanára; de Koehas ezredes, a párisi xl’Ecole politechnique» igazgatója; R. J. Walace, Anglia egyik legnagyobb tudósa; William Crookes, a physika és chemia hírneves tanára Londonban, dr. du Prel Forstbonn Feilgen-hauer; Ocharovicz, varsói egyetemi tanár.
Hazai ismert spiritiszta-íróink jelesebbjei: Bánffy János, Desseffwy Arisztid, Fekete József, Gabányi Árpád, Madách Aladár, Nérey Ödön, dr. Véber Ignácz stb.
Megjelen a lap 1899. január 1-től kezdve minden hónap 1-én és 15-én. — Előfizetési ára: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt. -».
Az előfizetési pénzeket Budapestre, a  Világosság kiadóhivatalához, VII. kerület, Wesselényi-utcza 30 sz. alá kérjük czímeztetni.
Mutatványszámot e hó 21-től kezdve, vidékre (kívánatra) díjmentesen küldjük meg. Budapesten könyv- és ódonkönyvkereskedésekben árultatjuk. — Gyűjtőknek 8 előfizető után tiszteletpéldánnyal szolgálunk.
Budapesten, 1898. deczember 15.
A szellembúvárok egyletének lapkiadó bizottsága.